Tisztelt Látogatóm!
Nevem Németh Béla. 1952–ben születtem Budapesten. Gyermekkorom élményeit azonban a vidék, a paraszti élet adta. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az iskolai szünidőket olyan közegben tölthettem, ahol mindennapos kapcsolatban voltam a lószerszám javításokkal, ostorkészítéssel, sallangkészítéssel, szekérjavítással és minden olyan tevékenységgel ami egy gyermek számára a kreativitás alapjait tehette le. Csodálattal néztem az öreg kondás Csihar Feri bácsi tarisznyáját, amit ő maga készített. A fényesre koptatott botját, amivel a csürhét igazgatta, a derékszíját amit ő maga szironyozott. Boldog és szép gyermekkorom volt.
Pályaválasztásomat azonban nem ebbe az irányba terelgette az édesapám. Két nyakleves után már nem akartam csikós, gulyás, juhász, erdész, tengerész lenni. Apai unszolásra vasipari szakmát tanultam, amiben soha nem éreztem azt, hogy alkotási kedvem és vágyam kiteljesedett volna.
Egy időben foglalkoztam rézdomborítással, ami aztán gyermekeim születése után és elfoglaltságom miatt abbamaradt. Pár évvel ezelőtt találkoztam a hagyományőrző íjászattal, ahol sok szép bőrtárgyat és használati eszközt láthattam. Ezek inspiráltak arra, hogy készítsek magamnak néhány ehhez kapcsolódó tárgyat. Így kezdődött a hagyományőrző bőrművességhez fűződő vonzalmam.
Köszönet és hála kedves barátaimnak, Petrányi Ferencnek, Bősendorfer Ferencnek, Millinghoffer Ferencnek, azért, hogy segítettek ennek a gyönyörű mesterségnek az alapjait megismernem. Tudom sok-sok hiányosságom van, hiszen idős fejjel, kevés idővel, nehezen halad a tanulás. Az utóbbi években azonban, több mások által szépnek mondott tárgy került ki a kezeim alól. Ezekből láthatsz néhányat a galériámban, Szerszámaim, eszközeim zömét én készítettem és ezekkel dolgozom.
Értékrendemet meghatározza református hitem. Nekem mindaz fontos és értékes, ami sokaknak ideje múlt szemét. Az egyszerű és tiszta paraszti élet, a pásztor és betyárvilág, az állatok, a szép lovak, a jó borok, a finom magyar ételek, az istentiszteletre hívogató harangszó, a szemembe könnyeket csaló katonanótáink, táncaink, egyszóval mindaz ami a hazámat és a világot jelentik számomra.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel:
Németh Béla (Öregkutya)